- Jesszusom, elismerem, hogy pocsék életem van, de nem akarom ilyen fiatalon végezni. – motyogta Amzi.
- Nyugi… - nyelt egy nagyot Ruby, hisz ő is eléggé meg volt ijedve – Közel van a falu… ha rohanunk, akkor hamar odaérünk… és közben sikítozhatunk is, és akkor még segítséget is kapunk… igen… - nyugtatgatta magát.
- Azért egy elftől biztatóbbat vártam. – jegyezte meg sötéten Amzi.
A bozótos ismét zörögni kezdett, mire mindketten összerezzentek.
- Na jó, ez így nem mehet tovább. Itt félünk egy reszkető bokortól. Megnézzük mi is  van mögötte! – mondta Ruby, majd határozott léptekkel elindult előre.
- Vagy ki… - motyogta Amzi, majd követte.
Ahogy közeledtek, egyre jobban izgultak. Lassan már vissza akartak fordulni.
- Na jó… - suttogta Ruby – Háromra.
- 1… 2… - számolt Amzi, majd mindketten a bokornak szegezték kezüket… – 3! - …és nekiestek.
Ahogy benyúltak a bozótosba, rögtön elkapták a bujkáló alakot. Mindhárman megijedtek és hanyatt-homlok próbáltak menekülni, de az eredménye az lett, hogy végül egymásba rohantak és a földön kötöttek ki.
- Ruby?
- Luuk? – ismerte fel Ruby az illetőt.
- Amzi? – visította el magát Amzi, hogy végre szálljanak le róla.
- Mi a fenét csinálsz te itt? – vonta kérdőre Ruby Luukot, mintha a fia lenne.
- Én csak… Gondoltam levegőzök egy kicsit. – vágta ki magát a srác.
- Na ja, de azt muszáj a falutól pár mérföldre megtenned, az összes fegyvereddel a nyakadban meg minden holmiddal a hátadon, mintha el akarnál szökni. Mire készülsz? – kérdezte okoskodva.
- Ö… hát igen… Tulajdonképpen épp szökésben vagyok. – vallotta be Luuk.
- Megőrültél? Ebben a veszedelmes világban, ahol még egy elf róka is kettéharaphat?! – tört ki magából Amzi.
- Hehe. – nevetett gúnyosan Luuk – Vagy éppen a nagyfőnök szeretne a vejének.
- Micsoda? – kérdezett vissza Ruby, mintha nem értette volna a fiú válaszát.
- Úgy, ahogy hallod. Apád kisütötte, ha majd kasztot váltunk, méltó lennék arra, hogy én vigyem tovább a vezetői posztot, ha majd ő lesz.
- Aha. Hát ez felháborító! – tett úgy Amzi, mintha értené – Mit is értett ez alatt… ?
- Hogy vegyem feleségül Rubyt! – ordította el magát a srác, mire Ruby elszaladt.
- Hü… a mindenit. Az kemény dió lenne. – értette meg Amzi.
- Hát igen az… de még milyen! – nézett Ruby után Luuk – Rubyval együtt nőttünk fel. Gyerekkorunk óta úgy nézünk egymásra, mint a legjobb barátunkra. Meg sem fordult ilyesmi a fejünkben. És nem is fog ez bekövetkezni! Azért akarok elmenni Elvenből, mert így meg lehetne menteni a helyzetet. Ez felér egy száműzetéssel, és egy száműzöttet mégsem szeretne senki ’befogadni’ a családjába.
- De arra nem is gondolsz, hogy mi lesz ezután? Amint kilépsz a faluból, iszonyatos büdös izék támadnak rád! És ez még csak a falu határa. Ki tudja mi vár rád öt méterrel arrébb… - kezdte el Amzi a veszélyeket.
- Nem, Amzi! Hárman vagyunk, csak elbánunk ezekkel a güzükkel! – jelent meg Ruby. Szemei kivörösödtek, látszott, hogy keservesen sírdogált.
- Mi az, hogy hárman? – horkant fel Luuk – Maximum ketten, ha Amzi is velem jön.
- Azt hittem 17 év után az a minimum, ha emberszámba veszel… - nyöszörögte Ruby szúrós tekintettel.
- De te nem jöhetsz! Túl veszélyes lenne az egész. Apád meg szívrohamot kapna és én lennék a ludas, hogy elraboltalak, meg hogy rábeszéltelek a szökésre… - hisztizett Luuk.
- Attól te csak ne félj. Ha ilyen okos, hogy kinézett téged a jövendőbeli férjemnek, akkor jogos, ha veled maradok. Az asszony pedig mindig követi az urát! – mondta Ruby határozottan, majd a falu irányának hátat fordítva elindult, Amzi pedig utána.
- Hogy ki az asszony, arról vitatkozhatnánk… - piszmogta Luuk, majd utánuk eredt.

- Figyu… Nem szeretnék nagyon az idegeitekre menni… - lihegte Amazon – …, de én nem vagyok kiképezve a hegymászásra… veletek ellentétben.
- Jaj, Amzi… Hisz már lefele jövünk. – válaszolt Ruby.
- Megállni meg nem fogunk, mert már megy le a nap, és ha beesteledik, akkor aztán tényleg elkezdhetünk imádkozni. – mondta Luuk.
- Hát pedig, akkor kénytelen lesztek magatok után hurcolni engem, mert én innen egy tapodtat nem mozdulok, amíg ki nem pihenem magam! – durcáskodott Amzi, majd szétterült a fűben és nézte a naplementét.
- Na jó, meggyőztél. – tette magát Luuk, mintha az ő döntése miatt pihennének – Úgyis mindjárt leérünk.
- Ha jól látom, akkor az ott egy falu lesz. – közvetített Ruby egy fa tetejéről.
- Akkor viszont csitt, mert ha ezek orcok, akkor hát hiába imádkozunk… Ritka dolog, ha kedvesek. – nyelt egy nagyot Luuk.
- Mondd, ti még azt sem tudjátok, hogy milyen falvakkal vagytok körülvéve? – szeppent meg Amzi – Megáll az eszem!
- Öhm… Nos azt úgy nagyjából tudjuk… csak hát ezek a többi faj… - kezdett bele Luuk, de Amzi eldugította:
- Psszt! Valaki mászkál erre. – nézett idegesen körbe.

- Hú… Biztos egy vérnyúl, aki csak azt lesi, hogy elnyomjon minket az álom és akkor lecsaphat ránk… - mondta vigyorogva Ruby – Vagy egy mumus.
- Nem, de komolyan! Tényleg van valami erre. Ti nem halljátok? – kérdezte Amzi, de egyértelmű ’nem’ választ kapott.
Fogta magát és hasra feküdve elkezdett kúszni a fűben, majd eltűnt egy kisebb bozótosban. Ruby és Luuk érdeklődve figyelték, mi lesz a felderítés végkimenetele. A bokrok zizegni kezdtek, majd egy vékonyka, de annál határozottabb, sötét alak lépett ki belőle. Méltóságteljesen állt, biztosan, mintha csak oda öntötték volna. Karjait keresztbetette kihúzott mellkasán, fejét lehorgasztotta, de hegyes, hátranyúló fülei ezt valahogy ellensúlyozták. Ruházata is sötét volt, akárcsak minden egyes négyzetcenti rajta. Így még azt sem lehetett látni, hogy merre néz. Szolid mosollyal várta, hogy Amzi letámadja, hisz már rég észrevette. Ruby és Luuk már látta, hogy baj lesz. Amzi hirtelen elugrott a bokrok közül és az alak lábának esett, mivel az úgy állt be, hogy alig látszódjon, vagyis egyszerűen csaliként állt be. Egy könnyed ujjmozdulattal, Amzit levakarta magáról, majd elaltatta. Barátai zihálva rohantak a segítségére. Luuk egyből az alaknak ugrott:
- Mi a fene volt ez? – üvöltötte.
Az alak ekkor kinyitotta szemeit, amik szinte világítottak sötét bőrén. Szinte megfagyott körülöttük a levegő. De a sötét elf, csak ismét könnyed mosolyra húzta száját, majd alig hallhatóan, rideg hangon megszólalt:
- Kövessetek. – elindult a falu felé, Amzit pedig maga mögött lebegtetve hurcolta.
Ruby és Luuk remegve nézett össze, majd követte a rémisztő alakot.