Egy kora reggeli nap volt. A fák lágyan hajlongottak a hajnali szélben, a nap épp kelt fel, s sugaraival vörösre festette az égboltot. A lány kivel a történet kezdődik, mélyen aludt az ágyában. Szemeit épp felnyitotta, mikor a szobája ajtajában fura fénylést látott. Valami csillogott ott, és Amzit odacsábította magához. A lány egy kis tört talált az ajtajába beleállva, és a tör vége, egy levelet szorított oda az ajtóhoz. A levélre egyetlen szó volt írva.

„Magic”

Amazon ezt nem értette. Kihúzta a tört a fából, és vizsgálgatni kezdte. Vörös volt, nem csak a markolata, hanem a pengéje is, ami kissé elgörbült volt, de úgy tűnt nagyon jól lehet vele harcolni. Markolatát kis koponyafejek díszítettek, és amazon kényelmesen tudta fogni, beleillet a kezébe. Egyet suhintott a tárggyal, és olyan érzés fogta el, mintha ő irányította volna a lány kezét. Hirtelen egy kisseb robbanás hallatszott a lány mögül, majd egy nagy fénylő kis gömb lebegett Amazon elé. A gömb mérete háromszorosára duzzadt, majd mostmár egy hatalmas robbanást hallatva, elnyelte a lányt. Az csak egy fehér villanást látott, és mikor újra magához tért, egy hatalmas rétszerűségen találta magát. Valaminek a leheletét érezte az arcán, majd észrevette, hogy egy szürkeszínű farkasra hasonlító, hegyes fogú lény vicsorog egyenesen a képébe. Amazon önkívületi állapotban volt, és valamiféle ösztön sugallta neki, mit kell tennie. A tört egyenesen az állat hasába döfte, ami felvinnyogott, hátrébb ugrott, majd teljes testtömegével Amazonra vetődött. A lány felüvöltött majd újra a lénybe vágta a tört, ezúttal az arcába. Kihasználva, hogy az állat egy pillanatnyi képzavarba került lerúgta magáról, majd két lábra ugorva futni kezdett. Azonban a lányon még uralkodott a kezdeti fáradság, így nem volt túl gyors, a farkas utána iramodott, majd egy ügyes ugrással elkapta Amzi csuklóját, aki a fájdalom hevébe elhajította tőrjét. Elege lett, kezeiben egy tűzgömb fénylett fel, sötétvörösben pompázott, és nem volt olyan, mint a többi. Sokkal erősebb volt.

Amazon a farkashoz dobta, ami azonnal elporladt amint a gömb a testéhez ért. A lány végre megállt. Elfáradt, mert ennek a tűzgömbnek a megidézése eléggé lefárasztotta. Bal csuklója iszonyúan sajgott neki, de ezzel most nem törődött, hanem a földön csillogó tör felé nyúlt. Azonban nem érte el, sőt, a lány minden porcikájába megremegett. Valami rátaposott a tőrjére. A lány lassan felnézett, és amit látott, nem volt túl megnyugtató. Kicsit homályos látásával csak egy zöld gyíkfélét látott, ami kábé fél méterrel magasabb volt, a lánynál, és valamiféle fegyvert tartott a kezében. Amazon felé csapott, aki felsikított majd hátravetődött. Kezeit magaelé emelte majd körülötte a levegő felfórosodott, majd robbanás szerűen tört elé, és a lény elé egy pajzs, amit Amazon hozott létre. A lény azt kezdte el vadul ütögetni, és Amzi ereje robbanásszerűen megcsappant. Egy női hang hallatszott valahonnan a távolból, majd még egy. Amazon valami Killer értett az egészből, a többi vélhetőleg egy idegen nyelv volt. A szörnyet egy fehér gömb hátrarepített, majd szabályosan megbénult miután érdekes csillagok jelentek meg teste körül. A következő pillanatban megint elhangoztak a vélhetőleg varázsigék, és a szörnyet kétszer is vastag jégpáncél vonta be. A lény megunta Amzi támadását, és mögéugorva futni kezdett. Az egyik támadó esze vesztve futni kezdett a szörny elő, a másik, pedig a menekülő társáról próbálta meg leszedni a lényt. Eközben Amazon feltápászkodott a földről, majd érezte, hogy valamibe beleütközik. Felé nézett, és eltátotta a száját. Egy helyes arcú fiú volt, hosszú fülekkel, vállig érő hófehér hajjal –bár Amzi nem tudta megállapítani a színét rendesen- valamint gyönyörűen csillogó szempárral. A lány még úgy kábé két percig bámulta a lényt, majd egy halkat nyögve elájult.

Mikor felébredt, egy hatalmas fa törzse alatt találta magát, melyet víz vett körül. Mikor fel akart tápászkodni, ismét az elf fiút látta maga előtt. A srác éppen Amzi sebeit kötözte vagyis inkább kezelte különleges gyógynövényekkel. Komoly koncentrálás ült ki az arcán. Rövidesen egy elflány érkezett, majd egy tálkában ennivalót tett le Amzi elé. Fülei szintén hegyesek voltak, haja hosszú, majdnem fehér. Ruhája egyszerű volt, finom anyagból készült. Arca bájos volt, meglehetősen szép, de tekintetében düh csillogott.
- Ettől majd erőre kapsz. – mondta, majd ugyanolyan komoly arccal elment.
- Nem valami kedves… - jegyezte meg Amzi az elf fiúnak – Ki volt ez?
- Ruby LeBeau, Elven Village kormányzójának lánya. – válaszolt a srác – Igenis kedves lány. Most az apjára mérges, mert igazságtalanul elítéli az embereket. Nemrég volt egy csata, amiben egy igen erős sárkány legyőzésére indultak az emberek és az elfek. A terv az volt, hogy bekerítik a sárkányt úgy, hogy mi elfek előre csaljuk, az emberek pedig hátulról rátámadnak. Csakhogy hiába vártuk őket, nem jöttek. Nem számoltak azzal, hogy a sárkány nem egyedül van, így őket lefoglalta egy másik szörny. Szerencsére nem veszítettünk egy harcost se, se egy mágust. A kormányzó viszont nem bízik az emberekben, mert szerinte ki volt tervelve az egész és nem hisz a másik szörny létezésében. Ezért nem is engedte, hogy a falunkba vigyünk téged, és azt sem, hogy varázslattal gyógyítsunk.
- Tudtok varázsolni? – ámult Amzi.
- Persze. – mosolygott a bugyuta kérdésen a fiú – De csak a varázslók és a mágusok. Az igazi varázslatokra a mágusok képesek, a varázslók afféle tanoncok.
- Tudod mit nem értek? Azt, hogy hogyan is kerültem ide, de meg azt sem, hogy rám miért haragszik, ha egyszer nem is ismerem azokat az embereket.
- Ezt apám nem tudja. – jelent meg ismét az elflány – És jobb is így. Nem tudjuk honnan jöttél, de ezen ráérünk később gondolkodni.
Újabb varázsigét mondott, majd Amzit sárgás fény vette körül és a harcban szerzett sebei pillanatok alatt begyógyultak.
- Ruby, apád megtiltotta, hogy varázslattal meggyógyítsuk, te is tudod. – hebegte az elf srác.
- Tudom, de amíg az én gondjaimra van bízva, minden tőlem telhetőt megteszek gyógyulása érdekében. És ez az volt. – mosolygott – Most pedig nyomás a városba fegyvert venni, mert egy tőrrel nem sokra mész.

-Én nem tudom. Ha nem látnak ott szívesen nem, akarok. –hebegte Amzi. Kicsit ideges volt, és félt is. Nem tudta bízhat-e ezekben az idegenekben. -Egyébként, én nem vagyok ember –mondta rezzenéstelen arccal. –Mutáns vagyok, ami teljesen más, de ezt most hosszú lenne elmagyarázni. –Amazon kétlábra állt, de abban a pillanatban meg is dermedt. Egy rókafarkú, farkas testű állat szaladt felé. A Ruby nevű lány gyorsan megfordult, -látva Amzi riadt arcát- és a kezében levő hosszú bottal fejbecsapta, de olyan szinten, hogy az állat holtan feküdt ki. Ezek után a lány kezéből eltűnt az eszköz, és ugyanezt tette Amzi tőrjével is.

- Ho... hová? –hadonászott Amazon a levegőbe.

- A városban nem lehet fegyvert használni. –magyarázott a fiú – No, de menjetek előre, én meg keresem Baby-t... –mondta a fiú, és elszaladt. Amazon értetlenül ácsorgott egyhelyben. Már csak arra eszmélt fel, hogy egy épületben áll, ahol a falon fegyverek díszelegnek, és Ruby nevű elf az eladóval beszél. Amzi látta tőrjét az asztalon díszelegni, és az idegen elf épp fegyvereket mutatott Rubynak. A lány játékból elkezdett a lángjaival szórakozni, és mintha tök természetes lenne, egy tűzkardot idézett meg a kezében, és azt nézegette. Pár pillanat múlva feltűnt neki, hogy őt nézik. Amzi eltüntette a kardot, és vörös arccal kirohant. 

- Még újonc. –mondta teljes nyugodtsággal Ruby egy nőhöz. Annak is szép bársonyos arca volt, hosszú derékig érő fehér haja, amit nem fogott össze semmi, és két frufruja, ami a szemébe lógott.

Amazon odakint nagy szemekkel nézte az arra vetődött elfeket, törpéket. Na jó törpe, csak egy volt, aki amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt. A lány nem tudott volna hova menni ezért leült a földre, és úgy várt az elf lányra, aki még nem jött ki. Épp elszenderedett volna mikor egy dárda szegeződött a torkához. Amzi szemei kéken pompázni kezdtek, de azért valami vörösség is játszott bennük. Az alak, aki előtte állt elég idősnek tetszett. Dicsőséget, és hatalmat sugalló öltözéke volt, és a ki nem hagyható palást is ott lebegett a vállán. Amzinak összeszorult a gyomra, majd a férfi köré kezdett koncentrálni, ahol apró lángok csaptak föl majd hatalmasra duzzadva, kerítették be a férfit, aki azonban egy röpke pillanat alatt az egészet eltüntette. Mérgesen nézett Amazonra. 

- Kifelé a városból!